Egy kis gondolkodás a jövőről, avagy mi várható a következő pár évben
Rendhagyó írással jelentkezünk most. Kicsit kitekintve a napi rutinból, foglalkozzunk most a jövővel. Mint napi rendszerességgel informatika tematikájú híreket fogyasztók, sok mindent látunk és tapasztalunk, amely információk alapján megpróbálunk a következő fejezetekben pár dolgot előre vizionálni, mit is várunk mi a közeljövőtől.
Az operációs rendszer, mint szolgáltatás
A klasszikus operációs rendszer definiciója szerint azt a szoftvert / szoftveregyüttest nevezzük operációs rendszernek, amely az üzemeltetett hardver környezet funkcionalitását elérhetővé teszi a felhasználói programok számára. Ez kellően tágan értelmezve teljességgel igaz volt akár a mai napig is. Persze a hálózatba kötött számítógépek és az Internet megjelenésével szépen lassan bővült az operációs rendszertől elvárt funkciók köre (hálózati megosztások, jogosultság és felhasználókezelés támogatása, stb.), mára már odáig jutottunk, hogy egy-egy népszerű és sokak által használt általános operációs rendszer akár több száz egyéb programot is tartalmaz: képszerkesztőt, naptár klienst, pár beépített játékot, egész kis kvázi ökoszisztémát.
Úgy véljük, hogy a jövőben megjelenő új operációs rendszerektől elsősorban azt várhatjuk, hogy egyrészt sokkal letisztultabbak lesznek – visszatérnek az alapfunkciók megvalósításához, ugyanakkor pedig szolgáltatás orientáltak lesznek. Sarkosan megfogalmazva azt is mondhatjuk, hogy a jövő operációs rendszerei a hardver vezérlésén túl csak egy Saas vezérlőként fognak működni, kiszolgálva az egyes online platformok (mint szolgáltatások) kéréseit.
Definíció szintjén: A SaaS a felhőalapú szolgáltatások legegyszerűbb fajtája. SaaS alatt olyan független szolgáltató által fejlesztett és hosztolt (a nagyközönség számára elérhetővé tett) szoftvereket értünk, melyeket a végfelhasználó az Interneten keresztül ér el és előre meghatározott licencdíj fejében vehet igénybe. Szemben a hagyományos szoftverekkel, a SaaS megoldásokat a végfelhasználó nem telepíti fel a saját számítógépeire vagy szervereire, azok a szolgáltató tulajdonában maradnak és a saját adatközpontjában, a saját gépein futnak.) Egyre több alkalmazásunk és adatunk költözik privát vagy publikus felhőbe, s ily módon egyre kevesebb klasszikus „telepített” vastag kliens felépítésű alkalmazással kezeljük őket, egyre inkább teret nyernek az online megoldások.
Ma már böngészőn keresztül hallgatunk zenét (pl. Spotify vagy Google Play Music), ott szerkesztjük dokumentumainkat (Microsoft Office 365, Google Docs), ott érjük el a file-jainkat (Dropbox, Google Drive), ott kommunikálunk (Facebook, Telegram). Egyre többször fordul elő, hogy akár egy egész munkanapot le tudunk zavarni CSAK online szolgáltatások használatával.
A mesterséges intelligencia (MI), mint operációs rendszer
Az elmúlt egy-két évben komolyan beindultak a „nagyok”. Mind a Google, a Microsoft, az Amazon, az Apple is saját mesterséges intelligenciát fejlesztett nagyjából ugyanazon elvek mentén: saját felhő alapú infrastrukturális szolgáltatáson fut, nyílt API-ja van, egyre több rendszerébe köti be alapszolgáltatásként, és egyre több külső rendszer/API felé nyitja meg az elérhetőségét a saját megoldásainak.
A saját szolgáltatásokba történő egyre mélyebb integrációnak kézzel fogható jele, hogy egyre általánosabb keresőkifejezéseket „értenek meg” és tudnak kiszolgálni ezek a rendszerek. Mindegyik szolgáltató folyamatosan tanítja a gépi intelligenciáját, egyre nagyobb és nagyobb adatbázisokat integrálva, s így növelve az elérhető „tudásanyagot”. Az így létrejövő „kliensek” (Apple – Siri, Microsoft – Cortana, Google – Assistant, Amazon – Echo) mára már egész jól megértik a hangutasításokat, fejlett képfelismerő funkcióval rendelkeznek, az adott multi szolgáltató ökoszisztémáján belül hozzáférnek a névjegyzékünkhöz, naptárunkhoz, levelezésünkhöz. Képesek különféle eszközöket vezérelni, róluk adatokat gyűjteni (mobiltelefonok, okosórák, fitnesz karkötők, fali termosztátok, világításkapcsolók, a lista napról napra bővül).
Hamarosan várhatjuk az igazi Jarvis megjelenését is a Vasember filmekből: amint ezeket a személyi asszisztensként funkcionáló rendszereket felkészítik a személyre szabott egyedi döntési gráfok, neurális hálózatok által felhasznált egyedi, felhasználóhoz kötődő adatok használatára és eléri az általuk kezelt szolgáltatáshalmaz a kritikus tömeget, a nagyközönség számára is valódi „MI élményt” tudnak majd nyújtani.
Pár cikk a témában:
http://www.origo.hu/techbazis/20161221-lassan-elkeszul-zuckerberg-jarvis-asszisztense.html
http://index.hu/tech/2017/01/23/mesterseges_intelligencia_google_brain_mi_ai_gepi_tanulas/
Új munkavállalói attitűdök megjelenése
A most munkavállalóként megjelenő legfiatalabb korosztály tagjai már teljesen informatikai közegben szocializálódtak nem úgy, mint mi. Azonban a legtöbb esetben ők nem igazán találkoztak klasszikus asztali PC-vel. Notebook-on, tablet-en, okostelefonon élik napjaikat.
Átlagos esetben next-next-finish jellegű, tipikus vastag-kliensként telepített programokkal se sokat találkoztak /dolgoztak, maximum egyetem alatt ha használni kellett valami célszoftvert. Ők már az alkalmazásokra mint szolgáltatásokra tekintenek. Nem birtokolni akarják a programot és feltelepíteni a telefonjukra/tabletjükre, hanem használni a funkcióit/szolgáltatásait. Természetes módon használják a felhő alapú platformokat, Google Docs-ban vagy Evernote-ban jegyzetelnek, Messengeren és Viberen tartják a kapcsolatot egymással. Szemmel látható módon meg vannak lőve, amikor egy a klasszikus munkáltatói oldalról jövő cégnél nem lehet pl. a szigorú tűzfal szabályok miatt elérni ezeket a szolgáltatásokat. Nehezen élik meg, hogy magyarázkodni kell a főnökeiknek, miért macerás számukra az, hogy a céges elfoglaltságaik nem kerülnek bele automatikusan a saját Google Calendar határidőnaplójukba. Sokszor terhes számukra a hivatalos kinyomtatom, aláíratom, elfaxolom, bescannelem a kimenő fax fedlapját körforgás, amikor gyorsabbnak és hatékonyabbnak élik meg az azonnali üzenetküldőkkel történő továbbítást.
Bizonyos munkáltatók annak érdekében, hogy ezt a generációt megtartsák, záros határidőn belül kénytelenek lesznek a munkáltatók változtatni az IT folyamataikon szabályzásaikon, különben egész egyszerűen lemaradnak a versenytársakkal szemben (nem mellesleg talán pont ezekkel a módosításokkal válnak rugalmasabbá, az új dolgokra gyorsabban reagálókká). Előbb utóbb az iolyen cégek utolérhetetlen hátrányban kerülnek azokkal a cégekkel szemben, akik mernek változtatni és idomulni. Már ma is nap mint nap szembesülnek vállalati IT-sek olyan kihívásokkal, mint az otthoni eszközök céges környezetbe történő integrálásának kérdései. Munkavállalók és menedzserek tucatjai nyüstölik őket azért, hogy miért nem érik el a céges levelezést esténként a saját gépükről (okostelefonjukról), amikor dolgozni akarnak. Bár ez egy sarkított példa és inkább már a túlmunka kezelésének fejezete, de azért a fenti példát érdemes lenne átgondolni munkavállalói rugalmasság (távmunka, GYED-en lévő kismamák, részmunkaidősök, stb.) szempontjából is. Ez a közeljövőben csak még hangsúlyosabbá válik, amíg el nem éri azt a kritikus mértéket, hogy a cégek tömegesen elkezdjenek idomulni.
Ennek az új munkavállalói generációnak már fontosabb az adott – általa jól megszokott – globális szolgáltatáshalmaznak a használata, mint a munkáltató felé meglévő lojalitás. Ha a munkáltató nem képes változni, felhasználni az elérhető online szolgáltatásokat, bizony a fiatal munkavállalók nagyon hamar lépni fognak. Ezzel összecseng az is, hogy már ma is tapasztalhatók azok a tendenciák, miszerint a rugalmatlan, „régi-vágású” munkáltatóknál a harminc alatti munkavállalók csak kényszerből maradnak…
Az IoT térnyerése
Az elmúlt évek folyamatos fejlesztéseinek hatására egyre nagyobb számítású kapacitású, egyre kisebb fogyasztású számítógépes vezérlők illetve komplett IoT platformok jelennek meg nap mint nap. Ennek eredményeképp hamarosan szinte minden képes lesz hálózatra kötött módon kommunikálni és adatot szolgáltatni. Várható, hogy az elkövetkező pár évben elárasztanak bennünket az „okos” eszközök: okosórák, okoshűtők, egyszerű rádiós babamonitor helyett komplett monitoringgal és riasztási lehetőséggel beépített eszközök, a háztartási berendezések „felokosított” verzió, az egyszerű villanykapcsolótól a mosogatógépen át a főzőlapig minden szépen lassan képes lesz szabványos hálózati protokollokon keresztül a többi eszközzel kommunikálni.
Az igazán nagyok már érezhető módon elkezdtek rámozdulni a témára, kivétel nélkül mindegyikük épp most építi ki a IoT platformját, amelynek alapjait a saját felhős infrastruktúrán futó mesterséges intelligencia szolgáltatásuk adja. Mivel ez – a mesterséges intelligencián alapú operációs rendszer szerű szolgáltatáshalmaz – csak akkor lehet igazán hatékony, ha vannak „végtagjai”, így mindenképpen szükségesek hozzá fejlett IoT alapú megoldások, megvan tehát a kellő egymásra utaltság annak érdekében, hogy egyszerre mindkét irányt fejlesszék.
Mára már számos gyártó egyedi megoldásai közül válogathatunk, s pont e miatt jelenleg a legnehezebb kérdés annak eldöntése, melyik platform mellett is teszi le az ember a voksát. Vajon az egymással jelenleg nem kompatibilis megoldások közül melyik lesz a befutó, pár év múlva melyik éri el az a növekedési szintet, hogy kellően hatékony okos otthonná és személyi asszisztensé fejlődjön ki?
Ma még ez okozza a legnagyobb dilemmát, s várható, hogy előbb-utóbb a gyártók kénytelenek lesznek egy egységes szabványosított megoldásokat alkalmazó irányba elmozdulni (vagy szimplán csak az egy-két legerősebb egymással vetélkedő megoldás marad a piacon a számos egyedi konstrukció és protokoll helyett). Mi azt várjuk, hogy 2-3 éven belül a jelenlegi eszközök következő generációja már szabványosított megoldásokat mutat fel, az erre való törekvések már ma is megfigyelhetők. (http://index.hu/tech/2017/02/15/okosotthon_chameleon/)
Jól látható módon a szabványosítás után a legnagyobb problémát az IoT eszközök által generált adatok mennyiségének kezelése jelenti majd. Mindent mérünk, mindent érzékelünk, de nincsenek megoldásaink ezeknek az adatoknak a hatékony feldolgozására. Azt várjuk, hogy előbb-utóbb az IoT szféra kettéválik: külön eszközcsoportot és rá épülő megoldásokat fognak jelenteni a stream jellegű adatkezeléssel rendelkező folyamatosan mérő, kommunikáló megoldások és külön csoportot jelentenek majd az ad-hoc jellegű, eseti adatforgalmat generáló eszközöket kezelő szolgáltatások. Várhatóan az adatokat feldolgozó, megjelenítő, különböző rendszerek közötti API-kat lefedő szoftveres megoldások – a mellett, hogy jórészt felhőben futnak majd – teljesen eltérő módon kezelik a két irányzatot és csupán dashboard jelleggel, az adatkezelés legfelső szintén jelenítik meg azokat közösen. Az erre irányuló törekvések már jól láthatóak most is, elég csak pl. a https://freeboard.io/ szolgáltatóra gondolni: privát dashboard-okat hozhatunk létre tetszőleges adatforrásból, a jövőben azt várjuk, hogy az egységesített IoT rendszerek – vagy az azokat használó AI alapú operációs rendszerek – önmaguk fognak hasonló szolgáltatást tartalmazni.
Tekintettel arra, hogy egyre több és több adatunk, információnk lesz az IoT eszközök által szolgáltatott környezetünkről, várható hogy előbb-utóbb a személyi asszisztensek központi vezérlőként önállóan fogják elbírálni mik azok az információk amiket megjelenítenek a felhasználó számára és mik azok, amelyeket csak részletes keresés, adatelemzés során biztosítanak. A sok-sok adat közül nincs szüksége a felhasználónak állandóan az összes bejövő információra, a legtöbb esetben elegendő a belőlük aggregált összesített adatok vagy indikátorok (származtatott jelzések, értékek) mutatása. Pont azt várjuk a jövőbeli IoT eszközöktől, hogy szervesen elkülönítsék azokat az adatokat, amelyek a napi működéshez, vezérléshez, döntési folyamatok meghozatalához szükségesek a részletes, hosszú távú adatelemzést és abból felhasználó profilt alkotó megoldások adataitól. Valószínűsíthető, hogy csak ez előbbiek maradnak meg lokálisan az adott felhasználónál, míg az alapadatként szolgáló utóbbiak csak és kizárólag az adott IoT ökoszisztémát kiszolgáló / gyártó nagy szolgáltató felhőjében kerülnek tárolásra.
Várhatóan a közeljövőben az egyre gyakoribbá váló, IoT rendszerek elleni támadások középpontjában nem a teljes felhasználói adathalmazhoz való hozzáférés (hisz ahhoz a felhőszolgáltatást nyújtó jól – az otthoni megoldásokhoz képest nagyságrendekkel jobban – védett szolgáltatót kellene feltörni) fog állni, hanem a belső, kevésbé védett hálózathoz való hozzáférés és onnan célzott adatlopást megvalósítása jelenti. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy az ezek az eszközök által elért belső hálózat a legtöbb esetben belülről védtelen. Egy átlagos mai háztartás vagy teljesen védtelen mindenféle informatikai támadás ellen, vagy szerencsés esetben is csak a kívülről érkező fenyegetések elleni megoldásokat tartalmaz. Jelenleg többnyire semmilyen olyan megoldás nincs bennük integrálva, amelyek a hálózaton belülről érkező fenyegetések kezelésére szolgálnának.
Zárógondolatok
Persze az itt vázolt következtetések korántsem biztos, hogy helyesek. Egyszerűen csak a jelenleg megfigyelhető technológiai, társadalmi és kutatási tendenciákból próbáltunk meg pár következtetést levonni. Pár év múlva minden bizonnyal kiderül majd, mennyire „jöttek be” a jóslataink, mi is kíváncsian várjuk az eredményét. Ha bármilyen hasznos gondolatod, észrevételed van a témában, szólj hozzá a cikkünkhöz a Facebook oldalunkon, vagy írj bátran e-mail-t nekünk!
